A gyerekek egy szép reggelen panaszos hangon, lekonyuló fülekkel és vállakkal, nagyranyílt pupillákkal azt mondták "Nekünk nincs semmilyen háziállatunk". 5 és 3 éves gyerekekről van szó, akik két hetente betegek. Előreppentek a képek bennem a jövőt illetően, hogy ha veszünk egy kutyát, nekem kell sétáltani, ha veszünk egy hörit, azt nekem kell kialmozni, ha veszünk egy madarat, annak a kalitkáját szintén én fogom pucolni. Elrettentő körülménynek tudom be a szagok kérdéskörét is. Tehát mi lehet az a háziállat, amit nem kell sétáltani, rendszeresen almozni, nem csinál kupit, kárt és nem hangos? Ezen morfondírozva a halakra esett a "közös" választás.
Igen, lett egy akváriumunk, amely 45 liter körüli és aranyhalakat, valamint algaevő halakat telepítettünk bele, különféle csecsebecsékkel, hogy mutatós legyen. Amikor megkapták a kis drágáink a várva várt háziállatokat, rendkívül gondosnak mutatkoztak. 4 napig etették is őket :-) aztán természetesen ránk, felnőttekre maradt a dolog.
És eljött az első kiszavazó show.... Megették az egyik halat, majd a fekete színű aranyhalak is elhaláloztak. Számomra nagyobb csalódás volt ez, mint a gyerekek számára. Egyfelől anyagiak tekintetében, másfelől, hogy egymást eszik...
Maradtak az aranyhalak és algaevők helyett vettünk almacsigákat. A boltban készségesen adtak át számunkra szebbnél szebb akváriumi növényeket. Hazaérve tisztítás, növénytelepítés, almacsiga köszöntés.
Az almacsigák olyan jól érezték magukat, hogy leharapták a növényeket és napról-napra csökkent a növényi állomány.
Almacsigák száműzetése következett és ismét megpróbálkoztunk az algaevő halakkal. Most azonban kettőt tettünk be, így a 4 a 2 ellen már nem volt esélytelen. A halak jelenleg élnek, virulnak és ha meglátják az árnyékunk, izgatottan úsznak az akvárium bal felső sarkába, számítván a megszokott elemózsiára.
